Minden Barcelona rajongó sokáig várhatott arra, hogy kedvenc csapata ismét fölérjen Európa csúcsára, egészen pontosan tizennégy évet. 1992-ben Johan Cruyff "Dream Team-je" 1-0-ra győzött a Sampdoria ellen a Wembley Stadionban, mely a klub történetének eddig tán legsikeresebb együttese is volt. Most itt vannak a méltó utódok, Frank Rijkaard vezetésével a Barcelona újfent Bajnokok Ligáját nyert, s mivel már két bajnoki serleget is magáénak tudhat, lassan kijelenthető: itt az újabb nagy generáció!

Ahogy 1992-ben, úgy most is alaposan meg kellett küzdeni persze a sikerért, s már a döntőig vezető út sem volt könnyű. A nyolcaddöntők során a Chelsea ellen hasonlóan kiélezett csatát vívott a csapat, mint egy évvel ezelőtt, de ezúttal sikerült továbbjutnia. A négy közé jutásért a Benfica ellen aratott sikert az esélyesnek kikiáltott gárda, majd a Milan sem tudott megálljt parancsolni Ronaldinho kompániájának az elődöntőben. Így ért el a csapat Párizsig, ahol óriási csatában győzni tudott az Arsenal ellen.

A találkozó előtt mindkét vezetőedző egy-egy helyen változtatott a korábban elképzelt csapatán, az Arsenalnál Pirés került a kezdőbe Reyes helyett, a Barcánál pedig Van Bommel Iniesta helyett. Rijkaard ezen húzása egyébként végül nem vált be, mivel Van Bommel nem tudott kiemelkedni a mezőnyből, míg Iniesta a második félidőben bizonyította, hogy nem véletlenül került be a spanyol válogatott vb keretébe is.

A találkozó első perceiben inkább az Arsenal veszélyeztetett, s a londoniak agresszivitása majdnem gólt is ért. A harmadik percben egy jobb oldali beadás után Henry megelőzte Márquezt, de spicces lövését Valdés bravúrral szögletre védte. Alig valamivel később Henry már a rövid sarkot vette célba jóval messzebbről, de a katalán hálóőr ekkor is hárítani tudott. A Barcelona nagyon nehezen találta viszont a saját játékát, melyben bizonyosan nagy szerepe volt az ellenfélnek is, akik sokkal jobban haraptak a találkozó elején. A Barcelona a középpályán rendre létszámhátrányba került, s így képtelen volt a labdabirtoklásra épülő játékát alkalmazni.

A 17. percben azonban nagyot fordult a mérkőzés: Ronaldinho indította parádésan Eto'ót, aki már ziccerben, megpróbálta elvinni a labdát a kifutó Lehmann mellett is, csakhogy a kapus elhúzta a csatár lábát. Terje Hauge azonnal lefújta az esetet, s nem engedte tovább az akciót, mely viszont Giuly góljával ért véget. A bíró szabadrúgást ítélt a Barcelonának 17 méterre a kaputól, majd természetszerűleg kiállította Lehmannt. A norvég azonban így góltól fosztotta meg a Barcelonát, hiszen ebben az esetben kézenfekvő lett volna az előnyszabály alkalmazása. Arsene Wengernek be kellett áldoznia egy mezőnyjátékosát Almunia kapus becserélése érdekében, s Pirés lett a szerencsétlen kiválasztott, akinek csupán 17 percig tartott a BL finálé.

A játék képe nagyot fordult a kiállítással, a Barcelona átvette az irányítást, ami viszont nem jelentette azt, hogy gólhelyzetekhez is jut. Az angolok természetszerűleg gyorsan váltottak, s a védekezésükre helyezték a fő hangsúlyt, mely tulajdonképpen a teljes meccsen meg is maradt. Ez annál is inkább így alakulhatott, mert a 37. percben Sol Campbell fejesével emberhátrányban is vezetést szerzett az Arsenal. A gólt megelőzően Eboue kifogástalan műesését befújta Hauge, mely újabb hiba volt a részéről. Az Henry által elvégzett szabadrúgást erősen és hajszálpontosan fejelte meg Campbell, s előnybe került az Arsenal. Még a szünet előtti percekben viszont nagyobb fokozatra kapcsolt a Barcelona, s az egyre veszélyesebb akciók során Eto'o egy parádés lefordulás után kapufát is lőtt.

A szünetben Rijkaard nem meglepő módon cserélt, a védekezés orientált Edmílson helyén a kiváló irányító készséggel megáldott Iniesta tűnt fel, s mivel a kis spanyol most is nagyon jól futballozott, a Barcának sokat jelentett a váltás. A gólszerzés azonban nem nagyon akart sikerülni, mi több, a helyzetek kialakításával is komoly gondjai voltak a gránátvörös-kékeknek. Az Arsenal teljes csapatával védekezett, és semmi helyet nem hagyott az akciók felépítésére, mely alaposan behatárolta Ronaldinho lehetőségeit is. Mivel egy-egy távoli próbálkozáson kívül nem volt több helyzete a Barcelonának, a 60. percben érkezett az újabb csere Henrik Larsson személyében, aki Van Bommelt váltotta. A csere után viszont azonnal Arsenal lehetőség alakult ki egy kontra végén, de Hleb 16 métrről mellé lőtt. Ez a támadás viszont nem csak egy kósza próbálkozás volt az ágyúsoktól, mert a következő percekben Henry kétszer is komoly problémákat okozott a katalán védelemnek, s a 69. percben Valdésnek ziccert kellett fognia a franciával szemben.

A Barcelona játéka viszont nem volt elég hatékony továbbra sem, így Rijkaard Bellettit állította a halovány Oleguer helyére, ami végül nyerő húzásnak bizonyult, csakúgy, mint Larsson korábbi beállítása. A 76. percben Iniesta lőtt passzát Larsson éppen csak megtoldotta a tizenhatoson belül, így kilépett a szélről (de erősen leshatáron) érkező Eto'o, s Almunia lába mellett ravaszul a rövid sarokba passzolt. Óriási feszültség szabadult fel ezzel a góllal a Barcelona játékosokban, akik így nem engedtek a nyomáson, s úgymond "addig ütötték a vasat amíg az meleg volt". A nagy hajtás eredményeképpen a 80. percben Larsson passzolt laposan középre, a labdára érkezett Belletti, aki a védők szorításában éles szögből még kapura lőtt, s végül Almunia lábai között a hálóba talált. Fordított a Barcelona!

A meccs ismét nagy fordulatot vett, a Barcelona labdatartásra rendezkedett be, melyet emberelőnyben könnyebb is volt végrehajtani, az Arsenal pedig kapkodott egy esetleges helyzet után. A hátralévő tíz percben azonban már nem alakult ki újabb ziccer, így gól sem született, az FC Barcelona pedig megnyerte a Bajnokok Ligáját.

Nagy visszakapaszkodás után tehát ismét lehet, s kell is ünnepelni, mert ezt az idényt a Spanyol Szuperkupa, a bajnoki cím, s a BL serleg elhódítása után három trófeával zárja a Barca!

FC Barcelona-Arsenal FC: 2-1 (0-1)
Párizs, Stade de France
80.000 néző
Vezette: Terje Hauge (norvég)

FC Barcelona: Valdés; Oleguer (Belletti, 71'), Puyol, Márquez, Gio; Van Bommel (Larsson, 60'), Edmílson (Iniesta, 45'), Deco; Giuly, Eto'o és Ronaldinho.

Arsenal: Lehmann; Eboue, Toure, Sol Campbell, A. Cole; Gilberto, Cesc (Flamini, 73'); Hleb (Reyes, 84'), Ljungberg, Pires (Almunia, 20') és Henry.

Sárga lap: Eboue (21'); Henry (50'); Oleguer (66'); Larsson (90'+2').
Kiállítva: Lehmann (17')
Gólok: 0-1, Sol Campbell (36'), 1-1, Eto'o (76'), 2-1, Belletti (80')

A mérkőzés legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Henrik Larsson

Bár egy BL győzelem után ritkán keresi az ember a gyengébb teljesítményeket, el kell ismerni, hogy többeknek nem ment igazán a játék, így a játékmester Ronaldinhónak sem. Nagyon jól védett viszont Valdés, s jól sült el mind a három csere. Közülük választottam ki a búcsúzó Henrik Larssont, aki két gólpasszával nagy részt vállalt a kupa megszerzésében.

Meccs képek:

Minden Barcelona rajongó sokáig várhatott arra, hogy kedvenc csapata ismét fölérjen Európa csúcsára, egészen pontosan tizennégy évet. 1992-ben Johan Cruyff "Dream Team-je" 1-0-ra győzött a Sampdoria ellen a Wembley Stadionban, mely a klub történetének eddig tán legsikeresebb együttese is volt. Most itt vannak a méltó utódok, Frank Rijkaard vezetésével a Barcelona újfent Bajnokok Ligáját nyert, s mivel már két bajnoki serleget is magáénak tudhat, lassan kijelenthető: itt az újabb nagy generáció!

Ahogy 1992-ben, úgy most is alaposan meg kellett küzdeni persze a sikerért, s már a döntőig vezető út sem volt könnyű. A nyolcaddöntők során a Chelsea ellen hasonlóan kiélezett csatát vívott a csapat, mint egy évvel ezelőtt, de ezúttal sikerült továbbjutnia. A négy közé jutásért a Benfica ellen aratott sikert az esélyesnek kikiáltott gárda, majd a Milan sem tudott megálljt parancsolni Ronaldinho kompániájának az elődöntőben. Így ért el a csapat Párizsig, ahol óriási csatában győzni tudott az Arsenal ellen.

A találkozó előtt mindkét vezetőedző egy-egy helyen változtatott a korábban elképzelt csapatán, az Arsenalnál Pirés került a kezdőbe Reyes helyett, a Barcánál pedig Van Bommel Iniesta helyett. Rijkaard ezen húzása egyébként végül nem vált be, mivel Van Bommel nem tudott kiemelkedni a mezőnyből, míg Iniesta a második félidőben bizonyította, hogy nem véletlenül került be a spanyol válogatott vb keretébe is.

A találkozó első perceiben inkább az Arsenal veszélyeztetett, s a londoniak agresszivitása majdnem gólt is ért. A harmadik percben egy jobb oldali beadás után Henry megelőzte Márquezt, de spicces lövését Valdés bravúrral szögletre védte. Alig valamivel később Henry már a rövid sarkot vette célba jóval messzebbről, de a katalán hálóőr ekkor is hárítani tudott. A Barcelona nagyon nehezen találta viszont a saját játékát, melyben bizonyosan nagy szerepe volt az ellenfélnek is, akik sokkal jobban haraptak a találkozó elején. A Barcelona a középpályán rendre létszámhátrányba került, s így képtelen volt a labdabirtoklásra épülő játékát alkalmazni.

A 17. percben azonban nagyot fordult a mérkőzés: Ronaldinho indította parádésan Eto'ót, aki már ziccerben, megpróbálta elvinni a labdát a kifutó Lehmann mellett is, csakhogy a kapus elhúzta a csatár lábát. Terje Hauge azonnal lefújta az esetet, s nem engedte tovább az akciót, mely viszont Giuly góljával ért véget. A bíró szabadrúgást ítélt a Barcelonának 17 méterre a kaputól, majd természetszerűleg kiállította Lehmannt. A norvég azonban így góltól fosztotta meg a Barcelonát, hiszen ebben az esetben kézenfekvő lett volna az előnyszabály alkalmazása. Arsene Wengernek be kellett áldoznia egy mezőnyjátékosát Almunia kapus becserélése érdekében, s Pirés lett a szerencsétlen kiválasztott, akinek csupán 17 percig tartott a BL finálé.

A játék képe nagyot fordult a kiállítással, a Barcelona átvette az irányítást, ami viszont nem jelentette azt, hogy gólhelyzetekhez is jut. Az angolok természetszerűleg gyorsan váltottak, s a védekezésükre helyezték a fő hangsúlyt, mely tulajdonképpen a teljes meccsen meg is maradt. Ez annál is inkább így alakulhatott, mert a 37. percben Sol Campbell fejesével emberhátrányban is vezetést szerzett az Arsenal. A gólt megelőzően Eboue kifogástalan műesését befújta Hauge, mely újabb hiba volt a részéről. Az Henry által elvégzett szabadrúgást erősen és hajszálpontosan fejelte meg Campbell, s előnybe került az Arsenal. Még a szünet előtti percekben viszont nagyobb fokozatra kapcsolt a Barcelona, s az egyre veszélyesebb akciók során Eto'o egy parádés lefordulás után kapufát is lőtt.

A szünetben Rijkaard nem meglepő módon cserélt, a védekezés orientált Edmílson helyén a kiváló irányító készséggel megáldott Iniesta tűnt fel, s mivel a kis spanyol most is nagyon jól futballozott, a Barcának sokat jelentett a váltás. A gólszerzés azonban nem nagyon akart sikerülni, mi több, a helyzetek kialakításával is komoly gondjai voltak a gránátvörös-kékeknek. Az Arsenal teljes csapatával védekezett, és semmi helyet nem hagyott az akciók felépítésére, mely alaposan behatárolta Ronaldinho lehetőségeit is. Mivel egy-egy távoli próbálkozáson kívül nem volt több helyzete a Barcelonának, a 60. percben érkezett az újabb csere Henrik Larsson személyében, aki Van Bommelt váltotta. A csere után viszont azonnal Arsenal lehetőség alakult ki egy kontra végén, de Hleb 16 métrről mellé lőtt. Ez a támadás viszont nem csak egy kósza próbálkozás volt az ágyúsoktól, mert a következő percekben Henry kétszer is komoly problémákat okozott a katalán védelemnek, s a 69. percben Valdésnek ziccert kellett fognia a franciával szemben.

A Barcelona játéka viszont nem volt elég hatékony továbbra sem, így Rijkaard Bellettit állította a halovány Oleguer helyére, ami végül nyerő húzásnak bizonyult, csakúgy, mint Larsson korábbi beállítása. A 76. percben Iniesta lőtt passzát Larsson éppen csak megtoldotta a tizenhatoson belül, így kilépett a szélről (de erősen leshatáron) érkező Eto'o, s Almunia lába mellett ravaszul a rövid sarokba passzolt. Óriási feszültség szabadult fel ezzel a góllal a Barcelona játékosokban, akik így nem engedtek a nyomáson, s úgymond "addig ütötték a vasat amíg az meleg volt". A nagy hajtás eredményeképpen a 80. percben Larsson passzolt laposan középre, a labdára érkezett Belletti, aki a védők szorításában éles szögből még kapura lőtt, s végül Almunia lábai között a hálóba talált. Fordított a Barcelona!

A meccs ismét nagy fordulatot vett, a Barcelona labdatartásra rendezkedett be, melyet emberelőnyben könnyebb is volt végrehajtani, az Arsenal pedig kapkodott egy esetleges helyzet után. A hátralévő tíz percben azonban már nem alakult ki újabb ziccer, így gól sem született, az FC Barcelona pedig megnyerte a Bajnokok Ligáját.

Nagy visszakapaszkodás után tehát ismét lehet, s kell is ünnepelni, mert ezt az idényt a Spanyol Szuperkupa, a bajnoki cím, s a BL serleg elhódítása után három trófeával zárja a Barca!

FC Barcelona-Arsenal FC: 2-1 (0-1)
Párizs, Stade de France
80.000 néző
Vezette: Terje Hauge (norvég)

FC Barcelona: Valdés; Oleguer (Belletti, 71'), Puyol, Márquez, Gio; Van Bommel (Larsson, 60'), Edmílson (Iniesta, 45'), Deco; Giuly, Eto'o és Ronaldinho.

Arsenal: Lehmann; Eboue, Toure, Sol Campbell, A. Cole; Gilberto, Cesc (Flamini, 73'); Hleb (Reyes, 84'), Ljungberg, Pires (Almunia, 20') és Henry.

Sárga lap: Eboue (21'); Henry (50'); Oleguer (66'); Larsson (90'+2').
Kiállítva: Lehmann (17')
Gólok: 0-1, Sol Campbell (36'), 1-1, Eto'o (76'), 2-1, Belletti (80')